...40.- …. pontosan annyi...se több se kevesebb...de meggyboros laska gombával...😁

...ééés… itt is vagyok!!!😁

Röpke 10 hónap, és hipp-hopp, itt is a következő recept! 

Ennyi kihagyás után elég komoly feladat ám eldönteni, hogy mi is legyen a következő fogás amit ide hozok, de azért nagy nehezen mégis sikerült... így esett a választás a meggyborban párolt, laska gombás-, kukoricás rizzsel tálalt sült csirke combokra... például 😉

Egyébként a hezitálásom hosszúságát csak ahhoz tudnám hasonlítani, amikor 3. osztályos koromban a locsoló pénzemből visszamaradt 40 forintomat akartam elkölteni a nagyrábéi coop boltban.

Röpke 2 óra alatt sikerült is... majdnem!

A dolog onnan indult, hogy valami Isteni csoda folytán, megmaradt a locsoló pénzemből 40 Ft, ami nagyon de nagyon égette a zsebemet. Ehhez mondjuk az is hozzájárult, hogy akkortájt fordult elő első pár alkalommal, hogy egyedül mehettem el a boltba. Komolyan mondom, hogy amikor ilyenkor a boltos néni azt mondta, hogy "hű, hogy Te milyen ügyes vagy Karcsika, hogy már egyedül is el tudsz jönni a boltba" olyan volt, mintha előre húsz évre, minden Nobel-díjat én nyertem volna meg... de nem csak egy kategóriában, hanem az összesben…😁

Az egyik szombat reggel a szüleim azzal keltettek, hogy hamarosan indulunk az unokatestvéreimhez Váncsodra, csak anyunak volt még valami elintézni valója, apu pedig addig gyorsan lemossa az autót.

Gondoltam itt a nagy alkalom, addig elugrok a boltba, had induljon útjára az a 40 Ft.

Miután a boltba belépve bezsebeltem a gratulációkat amiért megint egyedül mentem vásárolni, gyorsan elindultam végignézni az édességes sorokat, hogy minél hamarabb eldurranthassam a 40!!! forintomat.

Csakhogy némi homokszem került a gépezetbe, ugyanis első körben semmit sem találtam pontosan 40 Ft-ért! 

Volt ott mindenféle édesség 38 Ft-ért, meg 45-ért is, de 45 Ft-om nem is volt, meg ha veszek valamit 38-ért, mi a francot csinálok a megmaradt 2 forinttal...

Keresgélés közben hamar kiderült, hogy a termékek ára nem nagyon változik attól függően, hogy hány alkalommal nézed végig őket 😁. Az viszont egyre inkább biztossá vált, hogy kifelé már nem nagyon fognak köszönni nekem, amit abból kezdtem gondolni, hogy bármerre is mentem a boltban, az egyik boltos néni mindenhova jött utánam egy felmosóval, és különböző hangerővel és arckifejezéssel, a "három perc múlva dél, zárnék " mondatot ismételgette. (Én néhány perccel 10 óra előtt érkeztem) 😁

Már kezdett is volna kicsit zavarni a dolog, de akkor…megtaláltam... 40Ft!!!

Megvan!!! Már indultam is fizetni!

Csakhogy...

Határozottan emlékszem, hogy ez volt az a pont, amikor ekkezdtem hinni a telepátiában, és a gondolat erejében, mert ahogy a pénztárhoz közeledtem, láttam, hogy a pénztáros nagyon erősen gondol valakire... és a következő lépésemnél be is lépett az ajtón édesanyám…😁

Azt máig nem tudom megmondani, hogy anyu az üvegajtót egyáltalán kinyitotta-e, vagy csak átjött rajta mint Dynamo, de esküszöm, hogy olyan gyorsan jött be-, hajította vissza már kifelé menet az ajtóból a polcra, az általam oly gondosan kiválasztott PONTOSAN 40 FORINTOS, TAVASZI VAGDALT HÚS KONZERVET 😁, majd rángatott ki a parkolóba, hogy amikor kiértünk, édesapám - aki egyébként anyut hozta - még csak akkor állt meg az autóval...😁

Ezután jó darabig nem nagyon voltam a boltban, nem hogy egyedül, de még édesanyámmal sem nagyon… 😁

Egy dolog azonban biztos, ha bármelyik kvízműsorban az lenne az 50 millió forintos kérdés, hogy mennyibe került a zöld dobozos tavaszi vagdalthús 1992-ben, akkor senki nehogy elhasználja a telefonos segítséget, nyugodtan vágja rá: 40 Ft!!!😉

Ja…. a recept!

Egyébként elég egyszerű és viszonylag gyorsan elkészíthető… 

...vagyis amúgy annyira nem, mivel előző nap már be kell pácolni a húst…

...de másnap már tényleg hamar elkészül…

...ha van meggyborod…meg hagymád- almád- laska gombád összekeverve…

...akkor igen!

Először is, sütés előtti nap, bepácolunk néhány csirkecombot és egy éjszakára hűtőbe tesszük.

Másnap azzal kezdünk, hogy miután kiszellőztettük a hűtőt, 2 fej vöröshagymát, 2 db édes almát, valamint fél kiló laska gombát felszeletelünk és egy tálban összekeverve, kb. 2 órát, a még mindig erősen pác szagú hűtőben állni hagyjuk. 

Később egy tepsiben egyenletesen elosztjuk az alma-hagyma-gomba keveréket. Aláöntünk 1.5-2 dl meggybort (ha nincs akkor édes vörösbort), majd ráhelyezzük a csirkecombokat, és fólia alatt, kb. 2-2,5 órán át sütjük, 150-200 C° közötti hőmérsékleten.

Amikor a hús puhára párolódott, levesszük a fóliát és  lepirítjuk.

A hús alatt lévő keverékéből, kevés fehérborssal, egy fél citrom levéből serpenyőben - némi meggybor ismételt hozzáadásával - csatnit forralunk, amit egy találó gyűrűben, kukoricás rizzsel tálalunk.

Egyszerű, mint egy pofon...mert hogy az is volt már...de arról majd legközelebb 😉

"A Húsvét szava"

"A Húsvét szava..."

Gyermekként soha nem értettem meg, hogy a lányok miért nem szeretik a húsvétot, hiszen fiúként majdhogynem Vajda Pierre féle étteremkritikusként jártuk Nagyrábé utcáit, mert ilyenkor gyakorlatilag azért fizettek hogy együnk...meg hogy mindenhol pohárszámra nyomjuk magunkba a drága Pepsit...😂. Mivel mi meg jól nevelt gyerekek voltunk és nem akartunk senkit megbántani azzal, hogy a “csak egy kis pohárral”  kezdetű ajánlatot visszautasítjuk, ezért ettünk és ittunk szorgalmasan... általában túl szorgalmasan...

Ilyenkor a családi összejövetelekről már megszokott ritmusban (délelőtt 10 órakor, délután 2-kor és fél 6-kor) rohantam haza - vagy valamelyik rokonhoz- kidobni a rókabőrt, mert a “nincs az a rakott szekér, amire több ne férne” ilyenkor megbukott… nagyon-nagyon csúnyán megbukott…minden egyes évben…

Azonban két évben máshogy indult a nap... mondjuk utólag visszagondolva ebben sem nagyon volt köszönet…

Úgy kezdődött, hogy édesapámmal közösen indultunk el meglocsolni a szomszédokat. A szomszéd Irénke néni volt tradicionálisan az első állomás. Kvázi tiszta lappal indultunk.

Csakhogy… 

Húsvét első napján a Váncsodi rokonlátogatás során is felszisszent párszor Pepsis üveg a sonkás szendvicsek és töltött káposzta után, ezért én a “csókolom Irénke néni” elhangzása után egyből a wc-re vettem az irányt, ahol -ahogy az később kiderült - pont olyan piros volt az ülőke, mint kint a nappaliban ülve édesapám feje, amiért a nagy sietségben még a locsolást is elfelejtettem. Ezután hazafelé tartva hangzott el az a mondat édesapám szájából, hogy “ rohadjak meg ha még egyszer én bárhova is elmegyek veled locsolni”. 

Szóval mivel édesapám szavatartó ember, a következő évben egyedül indultam el locsolni és hogy legyen időm végigjárni mindenkit, elég korán kellett kezdeni. Természetesen megint Irénke néni volt az első...és majdnem az utolsó is!

Utólag azért eléggé bánt a lelkiismeret, hogy Irénke nénihez fél hét magasságában becsengetve nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget annak, hogy Ő még köntösben, és feltehetően a legjobb álmából az én csengetésemre ébredve nyitott ajtót...

De nem így történt…

Mivel Irénke néni még álmából felébredve - vagy inkább felriadva - is nagyon kedves volt, ezért behívott, hogy nyugodtan foglaljak helyett amíg rendezi a sorait… 

Miközben a korai locsolkodásra vártam feltűnt, hogy milyen sok videókazetta van a szekrényben - nekünk meg ugye se videó se kazetta -.

A készülődés és a szendvics készítés közben a házban rohangálva Irénke néni feltehetően meghallotta, az “ó öcsém, ezeknek még a Vadon szava is megvan” fél hangos mondatomat és vesztére udvariasságból feltette azt a kérdést, hogy nem akarom-e megnézni. Mivel egyrészt akkor még nem tudtam, hogy ezeket az udvarias gesztusokat nem minden esetben kell ténylegesen felhívásnak venni, - meg rohadtul érdekelt is a film, habozás nélkül vágtam rá, hogy dehogynem!!!

Ebben a pillanatban kicsit lelassult Irénke néni mozgása, és már nem rohangált olyan gyorsan fel alá a lakásban... feltehetően ekkor tudatosult benne, hogy “na ez b.meg itt lesz nekem egész délelőtt”.

Mint kiderült, nem tévedett nagyot, hiszen korai érkezésemet követően röpke 3 és fél órával, már haza is mentem...😂

Anyám néhány, a Húsvéti ünnepkör idején nem igazán helyénvaló, de meglepően jól egymásba fonódó káromkodást követően egy pofonnal nyomatékosította, hogy nem tartja a jövőben követendő példának a délelőtti eseményeket.

Azt  már nem is mertem elmondani, hogy a film hatása alatt állva elfelejtettem meglocsolni Irénke nénit…megint😂

...ha azt mondják hogy ugorj a kútba?!...már megint?!

... ha azt mondják ugorj a kútba?!....megint?!

Mivel már nagyon régóta szerettem volna egy jó töltött dagadót készíteni, elhatároztam, hogy ha törik - ha szakad, beszerzek valahonnan eggyet! Örömmel jelentem: sikerült!!! Ez annyira mondjuk nem volt meglepő, mivel egyrészt a hentesnél simán lehetett venni, másrészt pedig általában ha elhatározok valamit, azt véghez is viszem… Ezt a tulajdonságomat feltehetően a nagybátyámtól örököltem, aki finoman szólva sem az a megalkuvó típus, ami már gyermekkorában is egyértelműen érződött rajta, mivel a kb. két és fél kilós fekete kandúr macskáját - a folyamatos szülői nyomás ellenére, vagy éppen azért is -,  következetesen Enikőnek hívta.

Szóval sikerült egy jókora dagadót beszerezni és olyan ebédet készíteni, ami után még az egyik nagy gurman asztalos ismerősöm is megnyalná mind a 7 ujját…😂

Kezdetnek a dagadót kívül-belül jól befűszerezzük só-bors-delikát- kevés őrölt pirospaprika és némi őrölt kömény keverékével, majd egy éjszakára hűtőbe tesszük.

Másnap némi, kisebb kockára vágott mangalica szalonnát zsírjára sütünk, majd a visszamaradt zsírban egy nagy fej apróra vágott vöröshagymát megfonnyasztunk.
Ezt követően a hagymát-, a szalonna kockákat-, valamint  tejben áztatott zsemlét- vagy kenyeret-, apróra vágott petrezselyemzöldet és 3-4 db felkockázott főtt tojást, a hús fűszerezésénél használt keverékkel megfűszerezve összekavarjuk és serpenyőben kicsit összepirítunk.

Miután annyit hűlt a töltelék, hogy nem égeti  meg a kezünket -újra -, beleerőltetjük a dagadóba. 

Pont úgy, ahogy nagybátyám próbálta „némi”, finoman szólva sem minőségi házipálinka elfogyasztását követően kiegyengetni a biciklije hátsó kerekében lévő nyolcast…páros lábbal a keréken ugrálva…
Az ötlet alapjába véve nem  lett volna ugyan egyértelműen rossznak nevezhető, azonban mivel a földre helyezett kerék pereme nem „feküdt fel” kellőképpen precízen a „centírozáshoz”, ezért keresnie kellett valami olyan felületet, amin a perem felfekszik és a tengely sem tartja ki a kereket.

És itt jött képbe, az „ ó hogy rohadna meg az a …..” mondat mormogása közben az udvaron megpillantott kútgyűrű…

Az a tény, hogy ezalatt a kútgyűrű alatt kút is volt, egyáltalán nem tántorította el nagybátyámat attól, hogy elgondolását megvalósítsa. Egy gyors szemrevételezést követően azonnal rá is fektette a kereket a kút peremére, és a korábban már jól begyakorolt módon, a keréken páros lábbal ugrálva folytatta a „javítást”.

Az alumínium kerékpárfelni egyik előnye az acéllal szemben, hogy lényegesen könnyebb annál, ami viszont nem kompenzálja azt a tulajdonságát, hogy sokkal kevésbé tolerálja, ha egy kútgyűrű fölött egy 90 kilós ember páros lábbal ugrál rajta… Ez hamarosan nagybátyám számára is világossá vált, mert  az egyik páros lábbal kivitelezett ugrást követően úgy tűnt el a kútgyűrűben, mint ha teleportált volna egy másik galaxisba…

Az, hogy nagybátyám zuhanás közben kb. két méter mélységben, a harmadik kútgyűrűnél hogy állt meg, és onnan milyen tecnikával mászott ki néhány perc alatt, leginkább ahhoz hasonlíthatott, amikor a mesében a kéményen át épp bemászó Mikulás alatt véletlenül begyújtanak a kandallóba… igaz, a sikeres megmenekülést követően a Mikulás szájából általában nem hangzik el, hogy „…hallod, ilyen gorsan még nem józanodtam ki b…meg!!!”

Szóval miután megtöltöttük és bevarrtuk a dagadót, kevés fűszeres vizet öntünk alá, és 180-200 C-os sütőben kb. 2-2 és fél óráig hőálló tálban vagy cserépedényben sütjük. Amikor kellőképpen átpuhult a hús, levesszük az edény tetejét, és a dagadót pár perc alatt pirosra sütjük. Hagymás törtkrumplival, és a sütés közben kifolyt töltelékkel tálaljuk.

Ugyan nagybátyám arra nem vállalkozott, hogy ismét " a kútba ugordva" felhozza a kereket, de  ma is meggyőződéssel állítja: "szimpla anyagfáradás történt, a régi Csepel kerék tuti kibírta volna!"😂

Kacsacomb " telibe"

Már kb. 3-4 hete folyamatosan kacsacombot szerettem volna készíteni, de eddig mindig közbejött valami. Most azonban végre sikerült a kacsa sütés és esküszöm nagyon eltaláltam...legalább úgy, mint unokatesómat a homokozó lapátból “kilőtt” kaviccsal...csak a kacsa mondjuk nem sírt…

Kezdjük onnan, hogy gyerekkoromban Nagyrábén egy saroktelken laktunk, aminek a bennünket telente újra és újra kísértő, iszonyatos hosszúságú hólapátolásra váró utcafrontja ellenére is volt egy olyan pozitív tulajdonsága, hogy a hátsó udvaron lévő sóder csomóról végig lehetett követni a házunk “körül” elhaladó gyalogos- és kerékpáros forgalmat.
Az egyik nap észrevettem, hogy a tőlünk két házra lakó unokatesóm elindult a boltba. Ezt onnan tudtam, hogy a keresztanyám zöld ruszki biciklije - amit uncsitesóm ekkor még csak állva tudott hajtani - a korabeli trendeknek megfelelően annyira nyikorgott, hogy két-három utcával távolabbról is simán lehetett követni merre járunk éppen vele. A 90-es években nálunk ez volt a nyomkövető technológia egyik csúcsa. A másik pedig a “na azonnal takarodjatok innen hazafelé büdös kölykök, mert szólok anyátoknak, hogy ti ilyenkor még erre csavarogtok”. Ez főleg a hazavezető út legrövidebb időn belüli leggyorsabb megtételét volt hivatott szolgálni.

Szóval elhatároztam, hogy a sódercsomó által kínált lehetőségeket kihasználva “rálövök” az uncsira egy riasztót.
Mivel a tollaslabda ütővel elütött éretlen zöld szilvával való “célba lövés” már nem volt számomra kihívás, - másfelől pedig mivel apu figyelmeztetett, hogy ha mégegyszer meglátja, hogy leszedegetem a zöld szilvát a fákról, akkor úgy elver mint jég a határt-, úgy döntöttem, hogy a homokozó lapátból és a sódercsomóról származó folyami kavicsból álló fegyvert választom a feladathoz.
Mire a sarkon befordult a “célszemély”, már meg is volt a tökéletes röppályája terve…

Ééés ……….!!!

Szokták mondani, hogy minden mesterlövésznek volt “A LÖVÉSE”..., nos nekem ez volt az…

Az állva biciklizés következtében folyamatos fel-le mozgásban levő - és így azért jóval nehezebb célpontnak számító -  unokatestvérem és a műanyag homokozó lapátból kirepülő folyami kavics szinte egy időben tűntek el a kerítés melletti járdával párhuzamosan elhelyezkedő tyúkól épülete mögött...

Az akció sikerességéhez azonban kétség sem férhetett, mivel az első “koppanást” követő meglehetősen nagy csörömpölés is megerősítette a találat tényét. 
Örömömet némileg beárnyékolta ugyan a járda melletti árokban a keresztanyám biciklijével takarózó unokatestvérem egyre erősödő sírása, aki ebben a pillanatban feltehetően még nemigen tudott velem együtt örülni ennek a fantasztikus találatnak…

Ja...hogy a kacsa?!?!?! Tényleg 😁
Az csak annyi, hogy a beírdalt combokat só-, bors-, delikát-, őrölt pirospaprika-, fokhagyma granulátum keverékével jól befűszerezzük és hűtőben egy éjszakára állni hagyjuk.
Másnap a combok mindkét oldalát forró zsírban pár percig elősütjük, majd a visszamaradt zsírt felhasználva, 6-7 gerezd fokhagymával együtt sütőben, lefóliázva sütjük kb. másfél órát. Ha kész, a már máskor is jól bevált hagymás tört burgonyával és lilakáposztával tálaljuk.

Nos, ma sikerült reggelire egy olyan brutális szendvicset összedobnom, hogy nem csak az ebéd maradt ki, de jelen állás szerint még a vacsora is kérdéses...😁 Ha megfogtad, egyszerűen nem tudod elengedni…Nem úgy, mint amikor kb. ötödikes koromban a legjobb haverommal Nagyrábén először vettünk hamburgert... elvitelre...elvitelre!!!... miért?!?!?!

Szóval amikor eljött a pillanat, hogy Nagyrábén is lehetett hamburgert vásárolni, az egyik legjobb gyerekkori haverommal, akit az egyszerűség kedvéért nevezzük Iminek - meg amúgy azért is mert tényleg így hívták-,  elhatároztuk, hogy a húsvéti locsolásból visszamaradt aprót eldurrantjuk egy hambira, de nem helyben fogyasztásra, hanem elvitelre kérjük és majd megesszük a focipályán a fűben. Ezt egyfelől az indokolta, hogy mivel a focipálya a falu másik végén volt, így az úton bárki láthatta, hogy mi akkora vagányok vagyunk, hogy  az elsők között vettünk hamburgert, másfelől pedig az, hogy eléggé féltünk attól, hogy a szintén ott tartózkodó nyolcadikosok beleverik a fejünket a kajánkba.

Mivel akkoriban a pálya mellett elhaladó földút nem volt teljesen EU szabvány, ezért a hatalmas lyukak között kitaposott nyomon csak egymás után tudtunk haladni, amiben nem igazán segített, hogy az egyik kezünkben egy alufóliába csomagolt, eléggé meleg hamburger van. Ennek ellenére - a hambi ízét már szinte a szánkban érezve - haladtunk a kb. már csak 20 méterre lévő bejárat felé.

Na...itt vett érdekes fordulatot a sztori…

Ugyanis a célt megpillantva Imi barátom némileg dekoncentrálttá vált, ami miatt az egyik hatalmas lyukba bele hajtva úgy repült át a kormány fölött, mindkét kezével a még nála is kicsit gyorsabban repülő hamburgere után kapkodva - arcán a megízlelhetetlen finom falat elvesztése és a közelgő landolás minden bizonnyal fájdalmas következményeinek minden keserűségével -, hogy a legdurvább netes videók között sem találtam azóta sem még csak hasonlót sem. A földet érés következtében fellépő kisebb- nagyobb felületi hámsérüléseknél csak az volt fájdalmasabb, hogy az Imi orra előtt megálló, teljesen szétnyílt alufóliában a két fél bucin, illetve a salátalevelen kívül semmi sem maradt.

Mivel “jó barát voltam”, ezért a saját hamburgerem - röhögéstől fuldokolva történő elfogyasztása közben - folyamatosan tájékoztattam arról, hogy mikor milyen ízeket kellene éreznie a világ legdrágább és legfájdalmasabb, salátalevéllel töltött “hamburgerében”...😂

Szóval a magvas zsemlét kettévágva kevés olívaolajon megpirítjuk, megkenjük majonézzel-, hamburger szósszal-, esetleg barbecue szósszal.

Ezután néhány szelet füstölt tarját és bacont hirtelen kisütünk, majd a visszamaradt zsírban magyaros fűszerkeveréket hozzáadva friss csiperke gombát fonnyasztunk.

A szószokkal megkent cipóba a tarját-, bacont-, lilahagymát-, gombát-, lapka sajtot és az eddigre már rengeteg ízt tartalmazó zsiradékban sütött tükörtojást egymásra halmozzuk.

Mire mindannyiunk emeletes szendvicse elkészült, körülbelül annyira vert le a víz, mint amikor a nyolcadikos ballagásom után édesanyám a Nike márkaboltban, a “Jó napot kívánok, egy ilyen NIKÉS pólót szeretnék a gyereknek” mondattal intézte el, hogy soha többet ne menjek még csak a bolt környékére sem...mondjuk szerintem még így is jobban jártam mint unokatesómék, akiket nagynéném a nyíregyházi McDonald'sban szeretett volna megajándékozni két “BIG MAKK- kal”….😂

Előfordul, hogy saját “korlátaink” segítenek más szemszögből is megcsodálni a világot ...ha akarjuk, ha nem. Mint pár éve a nagymamámnak, aki gyakorlatilag egy fél délelőttön át tanulmányozhatta alulról az udvar végében lévő hatalmas diófa élővilágát anélkül, hogy addig erre még csak cseppnyi késztetést is érzett volna.

Az eset onnan indult, hogy néhány éve mama egy kettős csípőprotézis műtét után megkapta az első- és mint később kiderült egyben az utolsó- háromkerekű motoros rokkant mopedjét.

Mama -aki egyébként soha  életében még csak biciklizni sem tudott- a kötelező “ gépátvétel” után azonnal ki is szerette volna próbálni a járgányt, ezért a füves hátsó udvaron megtartottuk neki az üléspróbát. Feltehetően volt némi félreértés köztünk, mert Mama a “csak óvatosan a gázzal” mondat elhangzása után közvetlenül olyan csutka gázt húzott a mopednek, hogy az egyébként a kormányzásért felelős első kerék az első 3-4 méteren nem is nagyon érintkezett a talajjal…

Mivel mama - a gázkarba kapaszkodva- még a levegőben jobbra rántotta a kormányt, ezért a földet érés után a vizes füvön olyan pörgésbe kezdett a mopeddel, hogy nemhogy megállítani, de még csak  megközelíteni sem nagyon tudtuk. Mivel szerencsére a tankban lévő kb. másfél dl benzin hamar kifogyott, ezért mama - a Teremtő és a röhögéstől az udvaron szanaszét fetrengő “szervíz csapat” tagjainak édesanyjai között felmerülő esetleges szexuális kapcsolat lehetőségét felvázolva-, 6-8 kör után befejezte a bemutatót.

Csakhogy…

Mama nem az a feladós típus, meg nehogy már Juliska néni papírnak nézze, ezért pár héttel később ismét előkerült a moped... viszont most egyedül akarta meghajtani a gépet…hátha jobban sikerül.

Miután gondosan elhelyezkedett a volánnál, a nincs szűk hely csak kis lendület elvén elindult az udvaron. Miután a kanyarodásból már a múltkor is baj volt, ezért most szigorúan csak egyenes vonalban kezdett el haladni - persze ismét teljes gázzal-, ami nem igazán mondható szerencsésnek, ha valaki mindezt egy drótkerítéssel körbevett udvaron csinálja…

Mivel a fékezést már a múltkor sem sikerült átvenni, ezért az udvar végéhez érve a sebesség már elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a drótkerítésen felkapaszkodó moped olyan, a Ferrari ágaskodó lovához hasonló pozícióban álljon meg, amiben mama pontosan úgy nézett ki, mintha az űrhajóban Gagarin mellett ülve várná a kilövést Bajkonurban.

A függőlegesen álló mopeddel mama nem nagyon szeretett volna hátra borulni - kimászni belőle meg nem tudott-, ezért kénytelen volt csendben, mozdulatlanul megvárni a felmentő sereget, ami röpke 2-2,5 óra múlva az ebédkihordó személyében meg is érkezett…még jó, hogy az aznapra előrejelzett jégeső meg nem...😂

Kapros túrós laska "gúla"... asszem...

Egyik délután az anyósom kertjében megláttam egy jó adag kaprot, és mivel onnantól kezdve már semmi más nem lebegett a szemeim előtt - a mostanában hihetetlenül elszaporodott muslincákat kivéve-, csak a kapros- tejfölös -túrós tészta képe, ezért hazaérve gyorsan összecsaptam én is egyet... akárcsak annak idején középiskolában a matematika dolgozatokat. Mondjuk ez most legalább jól sikerült, nem úgy mint az említett matek dogák, ahol a feladatok végeredményeinek ismertetésekor - a legoptimistább becslések szerint is- az esetek kb. 90%-àban, finoman szólva sem voltunk közös nevezőn a tanárral…( a 90% csak tipp, mert ahogy már említettem, nagyon de nagyon hülye voltam matekból).

Ezek amúgy azért voltak igazi pofára esések, mert ahelyett, hogy csendben meghúztam volna magam mint egy darab sz.r, én inkább fennhangon hirdettem a többieknek - már az osztály teremből kifelé jövet-, hogy “na ez igen öcsém...ez most rohadt jó lett...majd az enyémet nézzétek meg!!!”.  

Utólag visszagondolva mondjuk igazán szentelhettem volna kicsivel nagyobb figyelmet annak, hogy az osztály nagy része egybehangzóan, az enyémmel még csak köszönő viszonyban sem lévő végeredményeket emlegetett…

Pár dolgozat kiosztása után aztán megtanultam, hogy a “Dajka Karcsi, én több mint húsz éve tanítok, de én még ilyen…” kezdetű mondatok nem a matematikai Nobel- díj felé vezető út első mérföldköveit jelzik számomra. Egyébként a feladatok végeredményei között volt sok jó is, csak azokkal meg az volt a baj, hogy általában még véletlenül sem ahhoz a feladathoz tartoztak, amelyiknél nekem eredményeként kijöttek…

Szóval…

Egy adag tésztát forrásban lévő sós vízben felteszünk főni, majd kevés olajat öntünk hozzá. Amíg fő a tészta, egy jókora mangalica szalonnát apró kockákra vágunk és üvegesre sütjük.

Miután kivettük a szalonnadarabokat a serpenyőből, a visszamaradt zsírban megfonnyasztjuk az új kés élező és az “atza de királyul tudok már szeletelni” házasságából született, nagyon apróra vágott - helyenként vörös színű- kaprot.

A tésztát-, kaprot-, túrót és tejfölt összekeverjük, majd meghintjük a ropogósra sült szalonna kockákkal.

Miután egy piramis alakú- és nagyságú adagot eltüntettünk belőle, gyorsan elkezdünk keresgélni a neten, hogy amúgy milyen geometriai alakzat is volt az a rohadt piramis…pedig azt pont tudtam..de komolyan...kettesre...😂

Egyik lábam itt...

Ahhoz, hogy az ember általában elégedett lehessen magával, folyamatosan meg kell ugrania a saját maga által kitűzött célokat. Ha sikerül, hihetetlen energiával tölt fel, ha nem, az sajnos nagyon tud fájni.
Pont mint édesapámnak, aki egy nap - meglehetősen hitetlenkedve- azzal jött haza a munkából, hogy a kollégája állítólag kis nekifutással simán átugrotta a két udvaruk között futó kerítésüket. Amíg a homokban játszottam,a szemem sarkából többször is észrevettem, hogy édesapám a malacoknak szánt moslék kevergetése közben, a két udvarunk közötti kerítés magasságát mellkasához mérve, - különböző hanghordozással- a “meg a f...mat ugrottad te át…azt…” mondatot ismételgette.

Mivel akkor még nem tudtam azt - amit apaként azóta már igen-, hogy amikor a legkisebb jele is felmerül annak, hogy a gyermeked kételkedik a képességeidben, akkor valami ősi ösztönnek hála, azonnal be kell bizonyítanod, hogy igenis Te vagy a legnagyobb hős a világon, ezért felelőtlenül azt találtam mondani édesapámnak, hogy “szerintem Te nem is tudnád átugrani”...Na ez volt az a mondat, ami miatt komolyan felelősnek érzem magam az ezt követően történtekért, mivel édesapám a moslékos vödröt eldobva olyan lendülettel indult meg a kerítés irányába, hogy innentől kezdve nem az volt a kérdés, hogy átugorja- e, hanem hogy egyáltalán a megyén belül ér- e földet.
Jobb lábát  maga előtt kinyújtva, olyan tökéletes íven repült a kerítés irányába, hogy nem tudtam levenni a szemem róla, és esküszöm, amikor a kerítés felé ért lassított felvételnek látszott... fantasztikus volt…

De…

Mivel a kerítés fölött már apu is elhitte hogy ez megvan, ezért elfeledkezett arról, hogy a “hátul” érkező bal lábát is jó lenne felemelni a kellő magasságba. Ennek köszönhetően a “hátsó” lába úgy akadt be a felső deszkába, mint a repülőgép hordozó anyahajókon kifeszített kábelbe a  vadászgépek fékezésére szolgáló kampó.

A hirtelen lassulásnál csak az édesapám arcán -még mindig lassitva látható-, “na mi van öcsém?!” arckifejezésből hirtelen “na b.meg”- re való váltás volt drámaibb…

Az eset rendkívül jó fizika leckének is bizonyult, mivel mindaddig nem is gondoltam volna, hogy egy kb. 75-80 kilós ember a kellő gyorsasággal “közlekedve” igenis képes kiborítani nem csak a közkerítést, de azt tartó akác oszlopokat is... pedig de!!! Több olyan komplett káromkodás is van, amit akkor hallottam először...és másodjára...meg még harmadjára is…

Aznap este meglehetősen későn kerültünk ágyba, mivel édesapám hiába “landolt” már kb. fél hét- hét óra magasságában, a kerítés elfogadható állapotba hozatala csak tizenegy óra körül fejeződött be.

Bár videó felvétel sajnos nem készült az esetről, még ma is minden egyes mozzanatra tisztán emlékszem. Kivéve arra az egy részletre, hogy az esetet az ajtóból végignéző és utána szinte sírva nevető édesanyám a “ jaj mindjárt bepisilek” mondat folyamatos ismételgetése közben végül elért- e a wc-re…😂

Lilahagymás- gombás tarja füstölt sajt “szigeteléssel”...Na ettől sem fogyni fogsz... Remélem!!!😉

Van hogy az embernek eszébe jut, hogy bizony lehet nem ártana egy kicsit fogyni...főleg ha az ismerőseink egyre többször említik meg kaján vigyorral az arcukon, hogy “hú de jól nézel ki hallod” vagy teszik fel azt a kérdést, hogy “te meg mivel eszed a nokedlit b.meg?!”...

Rengeteg fogyókúrás módszert próbáltam, de eddig egyik sem bizonyult olyan “eredményesnek”, mint amelyik 2002-ben, az unokatestvérem ballagása utáni vacsorával egybekötve került lebonyolításra ( 3 nap, 8 kg mínusz...ó drága jó Istenem...).

Mivel nagy volt a család, az idő pedig meleg, jó ötletnek tűnt, hogy a ballagás után megrendezett vacsorához  az udvaron terítsenek meg... később rájöttünk, nem kellett volna... nagyon nem…

Kiderült ugyanis, hogy a vacsora egyik fogása, az úgynevezett Vendégváró szelet - és főleg az abban található tojás - nem örül annyira a szabadban terítésnek mint mi, mert olyan szalmonella fertőzést nyújtott át ballagási ajándékként az egész családnak, hogy a Vendégváró szeletet át kellett keresztelni Vendégmarasztalónak, hiszen az ország különböző részeiről érkezett vendégek nem hazafelé vették az irányt, hanem mentővel a Kenézybe.  

Esküszöm, a Nagyrábé- Debrecen útvonalon - bizonyos technikai jellegű okok miatt 😂-  több helyen állt meg a mentő, mint a Hajdú Volán menetrend szerinti járata…

Szóval inkább most maradok a megszokott nehezebb ételeknél... hogy legyen miből leadni ha esetleg beüt egy félresikerült ballagás...😉

Kezdetnek a tarja- és csirkemell szeleteket borsos- fokhagymás tejben néhány órán keresztül állni hagyjuk a hűtőben.

Amíg a hússzeletek pácolódnak, apróra vágott lilahagymát fonnyasztunk meg kevés olajon. Ezt követően a szeletelt csiperke gombával is ugyanúgy járunk el, azzal a különbséggel, hogy ehhez két- három gerezd fokhagymát is reszelünk.

Amúgy a ballagási vacsorát csak édesapámék úszták meg komolyabb gyomor panaszok nélkül, mivel vacsora előtt nagyapámmal-, keresztapámmal- és nagybátyámmal annyi 70-80%-os “gyümölcslevet”  vittek be a szervezetükbe, hogy a szalmonellának még csak egy döntetlenre sem volt esélye. Aput másnap kicsit állítólag rázta a hideg, de ő inkább a gyümölcsök keverésének tudta be a dolgot.

A húsokat fedő alatt puhára sütjük, és minden szeletet alaposan megpakolunk a korábban elkészített lilahagymával és gombával.

Ezután minden hús tetejére egy-egy szelet füstölt sajtot helyezünk, és kb. 20 másodperc alatt a serpenyőben fedő alatt ráolvasztjuk a húsra. Ennél a résznél nagyon figyelni kell mert a sajt rendkívül gyorsan ráolvad a húsra és könnyen ráég, ami nem tesz jót neki. Mint amikor nagybátyám a disznótorban perzselés közben úgy nyúlt a pálinkáért, hogy a perzselőt nem tette át a másik kezébe, és az egyik fogó ember piacos susogós melegítője kb. másfél másodperc alatt a negyedére zsugorodott a gumicsizma szárával együtt. Úgy nézett ki a lába, mintha a villanyszerelők által használt zsugorcsővel szigetelték volna le, hogy nehogy zárlatos legyen.

Ha kész, rizzsel tálaljuk. Ebéd után kicsit csalódottan vesszük tudomásul, hogy a jelenlegi súlyunk alapján legalább három hasonló ballagási vacsorát ki tudnánk hordani lábon... Holnaptól diéta... vagyis inkább holnaputántól...

Minden gomba ehető... egyszer!

Néha bizony át kell esnünk a ló túloldalára, és itt most nem arra a konkrét esetre gondolok, amikor édesapám, életében először- és egyben utoljára engedve hirtelen fellángoló lovaglási vágyának, profi tornászokat megszégyenítő módon, - egy általa nem tevezett, mégis szinte tökéletesen kivitelezett tigrisbukfenccel, a szomszédunk lovát gyakorlatilag átugorva - másfél másodperc "lovon töltött" idővel bizonyította be az egész családnak, hogy Ő nem az a tipikus hátrafelé nyilazó szittya hun lovas... hanem arra, hogy egyszer-egyszer a jól megszokott zsíros ételek helyett muszáj valami könnyedebb fogást is tenni az asztalra, például most épp egy kis töltött gombát...

Egyébként édesapám mutatványának "sikerességében" némileg az is közrejátszott, hogy aznap  gyümölcs napot tartott, és feltehetően a jobb felszívódás érdekében, a gyümölcsöket nem kis falatokban, hanem fél decis adagokban vitte be a szervezetébe...

Kezdetnek megtisztítunk 10-12 db akkora fej gombát, amivel simán tudnánk itt a piros hol a pirost játszani. Ugyan minden gomba ehető egyszer, azért a későbbi, esetleges hagyatéki viták elkerülése érdekében szerencsésebb a  csiperkénél maradni...

A gombák megtisztítása és fűszerezése után, minden matematikai tudásunkat felhasználva megpróbáljuk eltalálni, hogy mennyi darált húst kell bekavarnunk tölteléknek ennyi gombához.

Röpke fejszámolás után kb. 50 dkg sertés darált húst, sóval-, borssal-, ételízesítővel-, apróra vágott petrezselyem zölddel-, valamint két kissebb fej, apróra vágott - és megpárolt lilahagymával alaposan összedolgozunk.

Miután megállapítottuk, hogy milyen rendkívül jól kiszámoltuk a töltelék mennyiségét, önelégült mosollyal az arcunkon elkezdjük megtölteni a gombákat.

Amikor mind a 12 fej gombát megtöltöttük, hirtelen felsejlik bennünk, hogy amúgy matematikából végig kettessel abszolváltuk az iskolát, amit alátámasztani látszik az is, hogy a gombák elfogytak, viszont a töltelék fele még érintetlen... ezért 4-5 db burgonyát kapunk elő, és azokba töltjük bele a maradék masszát, majd zt követően kb. 180 C- on 30-35 perc alatt készre sütjük.

Amíg sülnek a gombák, egy fej káposztát lereszelünk és apróra vágott lilahagymával-, tejföllel-, kevés majonézzel-, sóval és borssal összekeverve kellemes köretet készítünk a gombákhoz.

Ebéd után borzasztóan megijjedünk, amikor a sziesztánkból felébredve hirtelen kettős látásunk lesz, de szerencsére feleségünk a " nem hiszem el, hogy már megint kontaktlencsével aludtál el" mondattal megmenti az életünket...

Oldalas, ahogyan " az egyik haverom szereti"

Van az úgy, hogy bizonyos szavak hallatán teljesen másra asszociálok, mint amire elvileg kellene... és itt most nem csak arra gondolok, amikor pl. a körte szó hallatán eszünkbe jut a gyümölcs és az izzó is, mert az mással is előfordul. De amikor a hírekből fél füllel elkapott "százhúsz oldalas jelentés" mondat  hallatán hirtelen százhúsz darab oldalas jut eszembe - ráadásul kenyér nélkül-, az azért kemény.
Valószínűleg ezt nagyabátyámtól örökölhettem, mert neki a körtéről, a gyümölcsön és az izzón kívül - vagy leginkább helyette - azonnal a cseppfolyós halmazállapotú változat ugrik be... előfordul, hogy naponta több is...😂. Vagyis hogy ne legyen sértődés, mondjunk inkább azt, hogy az egyik haveromnak...a cinkes sztorik úgyis mindig az "egyik haverunkkal' szoktak történni, nem pedig velünk...és pláne nem  a nagybátyánkkal...😂
Szóval ha már eszembe jutott az oldalas, akkor csináltam is belőle egy olyan durva ebédet, amiből az "egyik haverom" majdnem hányásig ette magát...

A sütés előtti nap, fél tasak sertéssült-, egy tasak oldalas fűszerkeverék és öt-hat gerezd fokhagyma felhasználásával alaposan befűszerezünk másfél- két kilogrammnyi oldalast.

Másnap Schobert Norbi legvadabb rémálmát beteljesítve, az oldalasokat ujjnyi vastag mangalica szalonna ágyra helyezve, római tálban kb. 180-200 fokon sütni kezdjük.

Amíg sül a hús, kiszaladunk a spájzba és két nagy fej hagymát apróra vágunk. A hagyma aprítás kiváló lehetőséget biztosít számunkra, hogy családunk szeme láttára, mégis feltűnés nélkül alaposan kisírjuk magunkat, miután a nagy kapkodásban spiccel úgy rúgtuk el a spájz küszöböt, mint Ronaldo a tizeneggyest.

Az apróra vágott vöröshagymát zsíron, kevés sóval puhára pároljuk, majd fűszerpaprikát hozzákeverve, az előre elkészített tört burgonyával alaposan összedolgozzuk.

Az időközben elkészült oldalasokat a hagymás burgonyával és párolt lilakáposztával tálaljuk.

Mivel ebéd közben sikerül a korábban már felavatott lábujjunkkal telibe verni az asztal lábát, ezért egyre üvegesedő tekintettel ismét vad hagymapuculásba kezdünk... nem baj, jó lesz a vacsorához...

Laska gombás paprikás csirke....ja, és kű'deném mindenkinek aki szereti...

Esküszöm soha nem értettem meg, hogy a rádiós kívánságműsorok betelefonáló  hallgatói, a telefonálásra elköltött összegnek a töredékéből egyrészt miért nem vették meg inkább a teljes albumot, másrészt a műsorvezető azon kérdésére, hogy "kinek szeretnéd küldeni a következő számot", miért válaszolták szinte egytől egyig azt, hogy " há' én kű'deném mindenkinek aki szereti".
Aztán rájöttem! Ezzel a válasszal a telefonálónak nem kellett attól tartania, hogy esetleg sértődés lesz abból, hogy matt részegen adásba kerülve, véletlenül kihagy valakit, az egyébként a fülkében mellette álló, és hasonló mozgáskoordinációs-, és kommunikációs kihívásokkal küszködő haverjai közül. Ez volt a Jolly Joker, amivel nem lehetett mellé nyúlni!  Pont mint a csirkepörkölttel! Bármikor előhúzhatod, mindig bejön... most is... mindenkinek aki szereti...

Mivel most bolti alapanyaggal dolgozom, nem pedig anyósom háznál nevelt, lovas rendőr méretű csirkéivel, amik a szabad tartásnak és a megfelelő tápláléknak köszönhetően, minden különösebb fűszerezés nélkül is tudnák hozni a tökéletes paprikás csirke ízélményt, ezért először némi sóval és őrölt borssal besegítünk a comboknak az ízesedésben.

Amíg  a combok érlelődnek, három- négy apróra vágott fej vöröshagyma-, négy- öt gerezd fokhagyma-, 1 tv paprika-, 2-3 paradicsom és egy felkockázott sárgarépa újrahasznosításával pörkölt alapot készítünk. Az alapot sóval-, ételízesítővel-, őrölt borssal-, kevés bazsalikommal-, magyaros fűszerkeverékkel és pirospaprikával ízesítjük.

Ha az alap elkészült, a tűzhelyről félrehúzva hozzáadjuk a combokat, majd az egészet alaposan összeforgatjuk.

Miután sikeresen eloltottuk - és feltűnés nélkül kidobtuk - az előbbi művelet során kezünkben kékes sárga lángra kapó konyharuhát, alaposan átszellőztetjük a lakást, nehogy a feleségünk megneszeljen valamit az esetből.

Ezután - mivel új konyharuhát már nem merünk elővenni -, pólónkat a kezünkre tekerve visszahelyezzük az edényt a tűzhelyre és kevés édes fehér borral felöntve tovább főzzük. Kb. féltávnál laska gombát és 2-3 szem boróka bogyót adunk hozzá.

Miközben rotyog a pörkölt, többször is hangosan,  nyomdafestéket nem tűrő stílusban próbáljuk kitalálni, hogy ki lehet az a hülye, aki miatt március közepén harapni lehet a füstöt az udvarunkon...

Tejföllel behabarjuk, majd miután elkészült, főtt tésztával és tejföllel tálaljuk

Ebéd után egy kellemes, a jóllakottságból és az önelégültségből fakadó derílium szerű állapotba kerülünk, ami csak akkor szakad egy csapásra félbe, amikor a feleségünk megkérdezi, hogy mikor szándékozunk végre kimenni és eloltani a másfél órával ezelőtt a kinti nagy kukába - elvileg észrevétlenül - kidobott és azóta is folyamatosan füstölgő konyharuhát...

Rántott Anyàm tyúkja...vagyis anyósomé...a'la KFC

"Egész úton hazafelé, azon gondolkodám,
hogyan lehet kirántani, csirke combot faszán."
Na ezt hagyjuk is, mert már az iskolában sem nagyon díjazták, amikor átköltöttem verseket... mondjuk az nem is direkt volt, csak nem tanultam meg rendesen, pedig egy versnél nem kimondottan szerencsés ha csak a tartalmát mondja el az ember, főleg ha éppen felel belőle. Többször kipróbáltam...de többnyire nem arattam elsöprő sikert. Esküszöm volt olyan, hogy ki sem kellett menjek, csak át kellett nyújtani az ellenőrzőmet az első padból, hogy be tudják karcolni az egyest.
Ahogy már említettem korábban, ha vasárnap, akkor rántott hús. Gondoltam, csinálok egy kis háziasított KFC-s rántott húst, ezért elő is vettem egy csomag combot a fagyasztóból. Na itt szembesültem azzal, hogy úgy jártam mint az oroszok a mikrochippel ami nem fért ki a gyárkapun, mert ezeket a csirkéket anyósom nevelte, és ezeknek akkora combjai van, mint egy kameruni rövidtáv futónak...
A  besózott csirkecombokat borsos fokhagymás tejben beáztatjuk és állni hagyjuk.
Amíg a combok pihennek, elkészítjük a panírt. Őrölt chili paprikát és apróra tört gabonapelyhet keverünk össze.
A gabonapehely apróra törését előre is elvégezhetjük. Én például már kb. két héttel korábban megcsináltam, amikor a spájzban felakasztott füstölt kolbász levétele közben, a felső polcról úgy sodortam le a gabonapelyhes zacskót, hogy a közvetlenül utána érkező meggybefőtt tökéletes paníralapot készített belőle.
Miután a combok kellőképpen megszívták magukat a tejes pácban, liszt-tojás- panírkeverék sorrendben bepanírozzuk. A konyhakőre cseppent tojás- és panír moszatokat zoknival gondosan feltöröljük, vagy a konyhaszekrény alá seperjük. Természetesen ezt a mozzanatot elhallgatjuk, és a feleségünk részéről a mosás előtt sokadjára felvetődő, " nem hiszem el, hogy már megint a zokniddal törölted fel a követ" szövegű vádaskodást, felháborodottan kikérjük magunknak.
Miután bő olajban kisütöttük megállapítjuk, hogy ez annak ellenére rohadt jól sikerült, hogy ízfokozóként csupán a " na még egy kis sót és borsot" felkiáltást használtuk. Jó étvágyat hozzá!

Grillezett gyors vacsi salátával

Lehet ideje lenne jobban megválogatnom, hogy az esti TV műsorok közül melyiket használom agyradírként, mert egyre többször veszem észre, hogy bármilyen konyhai eszközzel kapcsolatos reklámot látok, azt előbb utóbb muszáj megvennünk.
Egyébként ugyanez a helyzet a bevásárló központok háztartási osztályán is,  ami azért elég cinkes, mert meglehetősen hülyén néz ki, hogy miután kivonszoltam a gyereket a játék osztályról, a konyhafelszereléseknél úgy fordulok le kosarastól a családról, mint Tom Cruise a Top Gunban az orosz gépről. A feleségem meg nem győz felváltva rohangálni hol utánam hol meg a gyerek után. Ilyenkor a szembejövő vásárlók szeme többször megakad a családon, hiszen valószínűleg egyikünk mosolya sem nevezhető igazán szívből jövőnek.
Na így sikerült most egy elektromos grillt beújjítani, mert teljesen biztos voltam benne, hogy ez az amire most a legnagyobb szükségünk van...
Nagyon remélem azért, hogy ez a kíváncsiság megáll a főzőalkalmatosságok vizslatásánál és nem burjánzik tovább.... amúgy a múlt héten láttam egy olyan de olyan klassz piros cipőt...😀

A gyors vacsorához (és a grill haladéktalan kipróbálásához) hamar elkészülő alapanyagok kellenek, ezért a fagyasztóból kikapunk egy csomag csirkemellet, valamint egy csomag virslit.
Miután a kapkodás közben a fagyasztóból kirántott 1,5 kg-os fagyasztott lapocka kellemes kékes zöld árnyalatot adott a lábfejünknek, őrölt bors-, ételízesítő- és reszelt fokhagyma keverékével befűszerezzük a csirkemell szeleteket.
Amíg bemelegszik a grill, serpenyőben sütni kezdjük a - gyors vacsi miatt szigorúan bolti eredetű- fűszeres burgonyát.
Röpke háromnegyed órával és kb. 15 kilowattal később már kezdhetjük is sütni a csirkemell szeleteket és a virsliket.

Mivel nagyon jól hangzik, hogy  mi salátát eszünk vacsorára, és mivel a feleségem saláta keverék-, paradicsom-, lilahagyma és kevés citromlé felhasználásával, egy kisebb nyúl telepnek elegendő mennyiségű salátát készített, ezért az időközben elkészült csirkemellet-, virslit-, fűszeres burgonyát valamint a salátát egy tányérra halmozva elég pofás kis ételt teszünk a családi asztalra.

Amúgy meg vacsora közben láttam egy annyira király szeletelőt...

Rántott szelet édesburgonyával (mer' vasárnap van azé')

Vannak dolgok, amiket egyszerűen el kell fogadni, ha a fene fenét eszik is, mert jobban járunk ha nem okoskodunk, csak sodródunk az árral. Az egyik ilyen például, hogy az asszonynak mindig igaza van! Ha nincs, akkor is az van, csak még nem tudod! Lehet bizonygatni, hogy ez amúgy nem így van, csak nincs értelme. Mint amikor én azt akartam megmagyarázni anyámnak, hogy én nem cigizek, csak a többiek mindig rám fújják a füstöt. Miután ballal gyors egymásután leadott három riasztót, hirtelen eszembe jutott, hogy rémlik mintha én is rágyújtottam volna egyszer - egyszer...😂
A másik, hogy vasárnap rántott húst kell enni! Pont! Akkor is ha nem szereted, mert ez nem erről szól...azt kell enni, mert azt szoktak enni vasárnap! "Mer' vasárnap van azé"'!
Szóval rántott szelet lett! Csak máshogy!

Először is só-, bors-, delikát-, kevés bazsalikom és fokhagyma granulátum keverékével befűszerezzük a csirkemell-, és kikloffolt karaj szeleteket, majd állni hagyjuk egy kicsit.

Amíg a hússzeletek pihennek, az interneten keresgélve próbálunk választ kapni arra, hogy kloffolás után vajon mennyi idő múlva tudjuk ismét rendeltetésszerűen használni az ujjunkat.

Miután végeztünk az olvasással, chilis panírt használva kipanírozzuk a hús szeleteket. Közben 180-200 fokos sütőben, kakukkfűvel és őrölt szerecsendióval megszórt édesburgonya hasábokat készítünk.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve az eredetileg a fájós ujjunk lüktetésének csillapítására elővett fél csomag zöldség keveréket is megpároljuk, mert rájövünk, hogy baromi jól nézne ki a tányéron. És tényleg! Ja, és ráadásul még finom is! Jó étvágyat!

Hurka- kolbász-disznóságok!

Gyermekkoromban a disznótorokban két dolgot nem tudtam megérteni! Az egyik az volt, hogy miért kellett olyan rohadt korán kelni, a másik pedig, hogy nagyanyám hogy tudott reggel fél ötre hájas tésztát sütni úgy, hogy a hájnak való még a korlátban röfögött...
A korai kelésre a válasz így utólag visszagondolva elég egyszerűnek tűnik, mivel azt a pálinka mennyiséget, - amit a "na ezt kóstold meg b..meg" felkiáltással érkező, és a kapun való bejutáshoz a nincs szűk hely csak kis lendület elvét valló fogó emberek hoztak magukkal-, egyszerűen nem lehetett kevesebb idő alatt elfogyasztani. Esküszöm néha komolyan aggódtam amiatt, hogy az ólban véletlenül valamelyik nagybátyám lábára kerül a hurok, mert valószínűleg csak akkor jöttek volna rá a tévedésre, amikor nincs aki megkóstolja a kolbász húst...😁
Mivel Karcsika ilyenkor nem nagyon tudta szabályozni hogy miből mennyit lehet enni, ezért a disznótorok állandó eleme lett, az általában reggel fél kilenc, majd pedig délután negyed három magasságában elhangzó " kicsit fáj a hasam,  szerintem mindjárt há..." mondat. Ha egy egy alkalommal nem hánytam a megszokott ütemben, már többen kérdezgették, hogy nincs-e valami bajom?...😀

Miután a sütés előtti este a fagyasztóból elővettük a kb. 43 réteg zacskóba csomagolt kóstolót, az erős fokhagyma illat miatt egy darabig nem csak attól nem kell majd tartanunk, hogy nálunk forgatják a Twilight következő részét, de még a postás is gyorsabban teker el a ház előtt kb. két- három napig.
A hurkát és a kolbászt tepsibe rakjuk és jól nyakon öntjük sertés zsírral. Lefóliázva 180-200 fokon kb. 1-1,5 óráig sütjük.
Miután megsült a kis csomagunk, az összes magára valamit is adó diéta legfőbb tiltását figyelmen kívül hagyva két szelet fehér kenyérrel, savanyúsággal és mustárral elfogyasztjuk.
Rápillantva az órára hirtelen furcsa idegesség fog el, mert a késői kelés miatt a fél kilencet ugyan megúsztam, de attól tartok a negyed három még beüthet...

Egyet KACSÁZTAM, de kettőt is "pattant"

Tegnap elmentem a henteshez, hogy a múlt heti félresikerült vásárlás után vegyek egy kacsát. Magam is meglepődtem, de sikerült. Most tényleg kacsát vettem, ráadásul nem is egyet hanem kettőt. Gondoltam ha már ennivalót teszek az asztalra akkor tegyek rendesen.
Amúgy először kb.8-10 évesen gondoskodtam az ebédről, amikor nagyapám csúzliját titokban kipróbálva kb. 20 méterről úgy lőttem fejen nagyanyám kedvenc kakasát, hogy egy másfél méter magasban bemutatott hátra szaltót követően végleg kikapcsolta az ébresztő funkciót.
Kicsit szégyelltem magam az eset miatt, de azért kétszer is szedtem a pörköltből😁
Amúgy a feleségem azt mondta, hogy szerinte nem muszáj minden egyes bejegyzésben szerepelnie, úgyhogy most nem is teszek róla említést 😁
Tegnap miután hazajöttem a hentestől, neki álltam megtisztítani a kacsákat. Az elsőt hamar sikerült, de a második olyan volt, mintha egy tarajos sünt akarnék epilálni. Röpke másfél óra alatt sikerült formába hozni, és következett a fűszerezés...de gazdagon àm!
Egy tasak szárnyas és egy fél tasak ropogós csirke fűszerkeveréket, fél tasak morzsolt rozmaringot, őrölt borssal és ételízesítővel összekeverünk és belemaszírozzuk a kacsákba majd egy éjszakára hűtőbe tesszük!
Reggel miután kiszellőztettük a páclé illatától átjárt hűtőt, 180 fokon sütni kezdjük a kacsákat.
Közben megnézzük a gyerekkel a Top Gunt, és mivel elfelejtkeztünk a kajáról, a római tálat gyorsan kikapjuk a sütőből. Természetesen ahogyan lennie kell, hozzányomjuk a kezünket a fűtőszálhoz. Miután elmondtunk egy "imát", a teteje nélkül visszatesszük a tálat, hogy piruljanak még egy kicsit.
Ha elkészültünk és kivettük a tálból a kacsákat, a visszamaradt zsiradékban  hasábra vágott burgonyát és hagymát sütünk majd ezzel és lilakáposztával tálaljuk.
Mindenki pukkadásig ette magát! A feleségem is, de mivel az elején megbeszéltük, hogy ebben a bejegyzésben Ő nem szerepel, ezért ez most el sem hangzott😂.

Csülök...már megint! Mindjárt kipukkadok...ez nem kacsa... nagyon nem😉

A napokban elmentem, hogy vegyek egy nagyobb kacsát. Nem a kórházit, hanem azt amit meg lehet sütni. Amint a mellékelt ábra mutatja, ezt nem sikerült maximálisan teljesíteni. Csak az a baj, hogy egyre nehezebben tudom megmagyarázni, hogy miért van, hogy bármiért elküld a feleségem a boltba, 10-ből 8-szor két csülökkel jövök haza. Az hagyján, hogy most kacsa helyett azt hoztam, de amikor a múltkor a kért élesztő mellé is letettem kettőt, akkor egy darabig csak néztünk egymásra mint Noé meg a harmadik teve...
Szóval ismét előkerült a római tál! Én meg moccanni sem bírok...

Miután megtört a csend a félresikerült vásárlás miatt...majd később ismét csend lett😁, 1liter olajat, egy tasak sertéssült-, fél tasak oldalas és kevés magyaros fűszerkeverékkel összekeverve bepácoljuk a csülköket, majd betesszük egy éjszakára a hűtőbe. 

Amíg délután a pác dolgozik, megpróbálunk rájönni, mi lehet a baja az ajtóknak, mert mióta hazaértünk a hentestől, a feleségünk bármelyiken kimegy- vagy bejön, azok mindíg hangosan becsapódnak...

Másnapra elkészült a pácolás és érdekes módon az ajtók is maguktól megjavultak...

A bepácolt csülköket a páclével együtt a római tálba átrakva 180-200 fok között sütni kezdjük.

2-2,5 óra múlva kivesszük a sütőből a tálat és reménykedünk, hogy nem szúrtuk el, mert akkor itt hamarosan ajtócsere lesz.

Ó Istenem!!!...a sírás kerülget... hát ez...ez gyönyörű!!! Maradnak az ajtók!!!😁

A még mindíg forró páclevet felhasználva nagy hasábokra vágott burgonyát, vöröshagymát és fokhagymát sütünk hozzá. 

Párolt lila káposztával tálaljuk, és hirtelen annyit eszünk belőle, hogy még vacsorára is csak egy pohár vizet tudunk legyűrni... Egy darabig nem lesz csülök az tuti...max. pörkölt...ja, az amúgy jó lenne...na majd holnap.😂 

Brassói aprópecsenye (falra hányt borsó?!😁)

Azt a régi viccből már mindenki tudja, hogy a legnagyobb alkoholtartalmú zöldség a falra hányt borsó, azt azonban már kevesebben, hogy ennek az unokatestvére, a járólapra hányt legalább olyan komoly. Csak ez nem a mértéktelen alkoholfogyasztás, hanem a gyerek által az iskolából hazahozott vírus következménye...ja, és ezt az egész család ki tudja próbálni, kb. másfél napos eltéréssel. Szóval a gyerek beteg lett, brassóit akart, és ha  brassóit akar, akkor azt kap...én meg azt amit hazahozott...15 percenként.😁

3-4 vöröshagymát üvegesre pirítunk. Közben 8-10 gerezd fokhagymát megtisztítunk és apróra vágjuk.

Az apróra vágott fokhagyma felét beletesszük a párolódó vöröshagymához, a másik felét jól megszórjuk őrölt köménnyel és állni hagyjuk. 

Egy 15 perces "kitérő" után sóval, borssal, őrölt köménnyel, majorannával és ételízesítővel megszórjuk az időközben borovi fenyő színűre pirult hagymát.

Ezután hozzáadjuk a kb.1,5 kg sertés lapockát majd egy atomvillanásra is elegendő gázmennyiséggel összerotyogtatjuk. 

Szünet!😀

Amikor visszaérünk, a hús már félig megfőtt, (amit onnan ismerünk fel, hogy bár úgy néz ki mintha már kész lenne, de még annyira rágós, hogy simán kitart a szánkban amíg végig nézünk egy részt a Jóbarátokból), hozzáadjuk a zöldborsót és a félretett őrölt köménnyel megszórt apróra vágott fokhagymát. Ez fogja bedurrantani az ízeket mire kész leszünk....meg a szemünket is, ha nem mosunk rendszeresen kezet. 

Mivel ülni már úgysem nagyon tudunk😁, hozzáfogunk a krumpli kisütéséhez. Mire megsül a krumpli, a hús is elkészült. 

Miután egy akkora tánnyérral megettünk belőle, mint egy műholdas tv antennája, eszünkbe jut, hogy feltehetően ezzel az ebéddel nem sokat segítettünk a gyomrunknak a betegséggel vívott harcban, de az íze mindenért kárpótol bennünket! Majdnem mindenért...😖😨

Almás-banános hűdefinomezte!!!

Mivel a múltkor ebédre  elkészített, Hát ettem már jobbat is!!!... gombás csirkés tésztámmal, annyira mellé fogtam, hogy mikor kiadtam a macskáknak, nem csak a hozzánk járó idegen macskák tüntek el, de a mieink is hirtelen átszoktak a szomszédba, ezért tudtam, hogy rövid időn belül villantanom kell. Na nem úgy, hogy vasárnap délelőtt egy szál piros tangában kezdek havat lapátolni a kapu előtt, hanem hogy olyan ételt csinálok, ami feledteti az előző kudarcát. 

Jelentem sikerült!

Két tojássárgáját 3-4 evőkanál cukorral összekeverünk.

Egy bögre lisztet és ugyanennyi tejet adunk hozzá. 

Ezután lereszelünk két almát és két banánt és beletesszük a kikevert masszába. Közben kinézve az ablakon azt látjuk, hogy az egyik macskánk rémült tekintettel úgy suhan át az udvaron egyik szomszédból a másikba, mintha csak parázson lépkedne, nehogy véletlenül megint ennie kelljen a már jól ismert maradékból.

A két tojás fehérjét habbá verjük majd óvatosan hozzákeverjük a többi alapanyaghoz.

Kisebb fánk nagyságú adagokban minimális olajon - többször átforgatva - kisütjük.

Miközben porcukorral és barack lekvárral elfogyasztjuk ezt az isteni finom desszertet, feladjuk a következő hirdetést: "Kétségbeesetten keressük két elkóborolt cicánkat, akik a múlt vasárnapi ebéd után tüntek el. Különös ismertető jelük, hogy nagyon de nagyon utálják a gombás- csirkés tésztát. Gyertek haza, esküszöm nem csinálom meg többször azt a tésztát!" 😁

Hát ettem már jobbat is!!!... gombás csirkés tészta

Na ezért nem szabad más receptjét egy az egyben átvenni, mert nagyon könnyen előfordulhat, hogy bukfenc lesz belőle. Nekem most az volt! Ízlések és pofonok különbözőek...főleg az ízlések...a pofonok azért eléggé tudnak hasonlítani egymásra. Nem kell mindenkinek ugyanazt szeretnie! Mi például a feleségemmel  ezt úgy oldottuk meg, hogy én Őt szeretem, Ő pedig engem. Így nincs vita.😀  Na, mondjuk a gyereket azt mind a ketten, de az más.😁

Szóval próbáljátok ki, hátha nektek jobban sikerül!

Kezdetnek a gombát megpirítjuk. Eredetileg ezt olaj nélkül kellene csinálni, de mivel úgy akkora füst lett a konyhában, hogy már harmadjára fűszerezzük meg a mosogatógép tetején lévő, macskáknak előkészített maradékot, ezért inkább pár csepp olajat teszünk alá.

Közben feltesszük főni a tésztát.

A gombát kivesszük és megpirítjuk a kockára vágott csirkemellet, amit sóval, borssal, rozmaringgal, szerecsendióval és apróra vágott petrezselyemzölddel ízesítünk. 

Két tejszínes tömlőssajtot adunk hozzá, visszatesszük a gombát és összeforraljuk az egészet. Egyébként sokkal könnyebb dolgunk van, ha a tömlőssajtot közvetlenül a tubusból nyomjuk az edénybe, nem pedig a gyereknek tízóraira készített szendvics maradékáról, mert egyrészt így sokkal gyorsabban végzünk, másrészt az nyomokban felvágottat is tartalmazhat.

Az időközben ronggyáfőtt tésztát összekeverjük a hússal, majd egy havi gázmennyiség felhasználásával készre rotyogtatjuk.

Miután megkóstoltuk és rádöbbentünk, hogy ennek az árából kb. másfél hétre elég csülökpörköltet tudtunk volna készíteni, egyre komolyabban kezdünk szemezni a korábban már háromszor is befűzerezett macskakajával... Jó étvágyat!😂

Rozmaringos csirkemell párolt egészséggel...

Gondoltam azzal kezdek, hogy mostanában a csapból is az egészséges életmód folyik, de letettem róla, nehogy a posztot követően a munkából hazafelé egy Simsonról tarkón verjenek egy "egészséges neked a k... ....d" felkiáltás kíséretében, mert ami mostanában nálunk a vízcsapból folyik, az minden csak nem egészséges...

Szóval, ha olyan ebédet vagy vacsorát szeretnénk készíteni, amiben a hús nem úszik úgy a zsírban, mint a Titanic vesztét okozó jéghegy a tengeren, akkor ez pont jó lesz.  Meg amúgy ehhez nem is fog hozzáfagyni a nyelved mint a jéghegyhez..... vagy mint egyszer nekem a szódás szifon patronjához...mert nem hittem el hogy hozzá tud....pedig hozzá tud!

A csirkemellet sóval, borssal, kevés ételízesítővel, őrölt rozmaringgal befűszerezzük és állni hagyjuk, egy kicsit. 

Amíg dolgoznak a fűszerek, serpenyőben kevés olajon párolni kezdjük a zöldségeket. 

Amúgy ha valakit érdekel, a nyelvünk egy literes teli  szódás szifont még akkor is simán elbír, ha közben rémült arccal szaladgálunk az udvaron, nehogy anyánk észre vegye, mert legalább tízszer elmondta, hogy ha kipróbáljuk lever mint a karót.

A csirkemell szeleteket kevés lisztben megforgatjuk és kevés, de forró olajban sütni kezdjük. 

Beleteszünk 6-8 gerezd fokhagymát, kevés reszelt citrom héjat és pár csepp citromlevet. Közben a párolódó zöldségről lekapjuk a fedőt és kevés sóval, borssal, ételízesítővel fűszerezzük.

Arra a kérdésre, hogy mi volt az az irdatlan csörömpölés az előbb, szemrebbenés nélkül azt hazudjuk, hogy a gyerek leejtett valamit és közben egyszerre tartjuk víz alá az ujjunkat és azt a még mindig rohadtul forró fedőt.

Tálalás után lefotózzuk, és amíg feltöltjük a képeket, szépen lassan elfogyasztjuk, az egész idő alatt folyamatosan majszolt házikolbász maradékát.

Krumpli leves (balos nélkül)

Nemrég láttam az egyik gasztro oldalon egy krumpli leves receptet, és eszembe jutott, hogy gyermekkoromban otthon is hasonló módon készült ez az étel. Az egyik legnagyobb különbség a gyermekkori levesekhez képest azonban az, hogy ha ezt nem akarom megenni, akkor nem kell attól tartanom, hogy édesanyám rettegett bal keze csattan a tarkómon. Amúgy komolyan nem értem, hogy anyám hogy  a francba tudott olyan gyorsan akkora pofont leverni.... esküszöm néha hamarabb csattant, mint ahogy megéreztem volna...

Először egy kb. 30 centiméteres füstölt kolbász középső 24 centijét ( mivel a két szélét megettük a karikázás közben) felkarikázzuk és zsírjára sütjük.

Miután az edényből kivettük a kolbászt, és ebből is benyomtunk legalább vagy négy karikát, két apróra vágott vöröshagymát pirítunk meg a zsírban.
Ebbe beletesszük az időközben kockára vágott burgonyát és őrölt pirospaprikát, sót,borsot, őrölt köményt, bazsalikomot és delikátot.

Felöntjük vízzel és kb. 20 percig főzzük. Amíg fő bemegyünk a gyerekkel megnézni egy részt a Spongyabobból.

A második rész után eszünkbe jut a leves, és olyan hirtelen pattanunk fel és szaladunk ki a szobából, hogy a gyerekszoba és a konyha között a vérnyomás ingadozás miatt minden elsötétül körülöttünk.

Miután visszanyertük a látásunkat, és a legófigurát is eltávolítottuk a talpunkból, a korábban kivett kolbászkarikákat - néhány kivétellel- visszatesszük a levesbe és tejföllel valamint liszttel behabarjuk.

Miután alaposan kikáromkodtuk magunkat a szanaszét heverő legódarabkák miatt, tálalhatjuk is az elkészült levest.

Hamburger (neszenekedhogyidénmajdlefogyok)

Nagyon úgy tűnik, ez az év sem azzal indul, hogy ledobok vagy 6-8 kilót, főleg mivel ma is akkora hamburgert csináltam reggelire, mint egy Korondi cserépfazék.
(Amúgy fogytam én  már három nap alatt nyolc kilót, de azt akkor nem a tudatos táplálkozásnak, hanem a szalmonellának "köszönhettem". Van némi különbség,  de erről majd később...😁) 

Kezdetnek kérünk a hentesnél 1,5 kg darált húst. A kapott 1,89 kg húshoz  hozzá adunk két fej apróra vágott vöröshagymát, egy- egy teáskanál őrölt köményt-, sót-, fokhagyma granulátumot-, három teáskanál delikátot és kb. 2 teáskanál szórható magyaros fűszerkeveréket.

Ezután jól összekeverjük, majd lefóliázva berakjuk a hűtőbe egy éjszakára. 

Kb. másfél perc múlva kivesszük, és áttesszük egy másik tálba, mert egy belső hangra hallgatva eszünkbe jut, hogy az első tálban a süteményekhez való krémet szoktuk készíteni. Időkőzben feltűnik, hogy a belső hang a nappali felől jön és egyre jobban hasonlít a feleségünkére...

Vissza tesszük egy éjszakára a hűtőbe.

Másnap reggel "csinos kis" 25-30 dkg- os húspogácsákat készítünk és forró olajban hirtelen sütjük ki, hogy belül szaftos maradjon.

Saláta levelet, uborkát, paradicsomot, lilahagymát, valamint ketchupot, majonézt és barbecue szószt kombinálva, a " drága Istenem, mindjárt kipukkadok" állapotába hozzuk magunkat. Jó étvágyat kívánok hozzá!

Tócsni-, lapotyka-, cicege-, lapcsánka-, lepcsáng-, enge- menge....vagy valami ilyesmi...

Az ünnepek, és a velük együtt járó "zsírdelírium" elmúltak és nyakig benne vagyunk 2018- ban ( akkor is, ha kb. február közepéig úgyis folyamatosan 2017-et fogunk írni elsőre) és ugyan papíron vége a nagy zabálásoknak, de azért idén is csak kell ennünk valamit, hiszen végül is nem attól hízunk, amit karácsony és szilveszter között eszünk, hanem attól, amit szilveszter és karácsony között.
Ennek fényében készítettem el egy " könnyed" lapcsánkát, vagy más néven tócsnit tejfölös gombás csirkemell raguval, ami így visszaolvasva már nem is tűnik annyira könnyednek...

Kezdetnek elkeseredett kísérletet teszünk arra, hogy így január másodikán normális méretű burgonyát találjunk. Ez szerencsére nekem bejött, mert akkora krumplikat sikerült vennem, hogy kis faragással simán lehet belőlük egy pár holland klumpát csinálni.

A klumpákat a hámozást követően lereszeljük, összekeverjük egy lereszelt vöröshagymával-, delikáttal-, sóval-, borssal-, apróra vágott petrezselyemzölddel-, liszttel és egy darab tojással. A tojást a könnyebb keverés és a későbbi viták elkerülése érdekében feltört állapotban tesszük bele a masszába.

Ezt követően hirtelen a fejünkhöz kapunk, mert most eszmélünk rá, hogy a reszelés előtt nem fotóztuk le magunkat a klumpákban és így már tuti senki nem fog hinni nekünk ha elmeséljük.

Miután a fejhezkapás következtében hajunkba ragadt csiríz kisebbik részét sikeresen eltávolítottuk, hozzálátunk a csirkemell felszeleteléséhez. Csakhogy mivel tegnap este, a fagyasztó ajtajának kinyitását követően megpillantott jégkrémes doboz látványa teljesen elterelte a figyelmünket a mai főzésről, ezért elfelejtettük időben kivenni a csírkemellet, ami így tiszta jég.

A kiolvasztás közben eltelt másfél óra alatt többször is elcsábulunk és csipegetni kezdünk a jégkrémes dobozból előkerült csülök pörköltből.

A felszeletelt  csirkemellet só-, bors-, delikát-, fokhagyma granulátum keverékével befűszerezzük és állni hagyjuk.

Pár perc elteltével serpenyőben kevés olajon üvegesre pirítunk egy fej apróra vágott hagymát.

Erre rátesszük a még mindig félig fagyott csirkemellet és a gombát. Amíg megtaláljuk a füszerek között a bazsalikomot, félre húzzuk a serpenyőt. Mivel nem érünk rá további 15 percet a bazsalikom keresésével tölteni, ezért felháborodottan vonjuk kérdőre feleségünket, miért kellett megint elpakolni.

Felháborodásunk  szinte azonnal alábbhagy, ahogy a szem magasságban lévő, általunk többször átnézett polcról megvető pillantások kíséretében kezünkben kapjuk a bazsalikomot. Ebből ízlés szerint szórunk a húsra, majd visszatesszük oda, ahol eddig is volt..... elméletileg.

Az idő közben levet engedett összekevert maszát kis adagokban olajban kisütjük, és az elkészült, tejföllel behabart raguval tálaljuk.
Vacsora közben végig azon jár az agyunk, vajon hogy nem verte ki a szemünket az a r...dt bazsalikom ...

Ciotola Romana (Római tál) by Auchan

Vettem egy római tálat...Jobban végiggondolva abban mondjuk nem teljesen vagyok biztos, hogy a Colosseum  talajának, gladiátorok vére áztatta agyagából készült, mivel 4990 Ft volt az Auchanban, de egy próbát megért és NAGYON BEJÖTT!!!

A római tál ellenére a recept eléggé magyarosra sikeredett, mert egy vasárnapi húsleves alapanyagain két hatalmas csírke foglalt helyet, nyakon öntve egy kisebb falusi kutya súlyának megfelelő sertés zsírral. Nem egy tipikus ünnep utáni gyomorkímélő étel, de a fokozatosság elvét követve lassan kell lejönni a szerről...vagy sehogy...úgy legalább nem lesz gond jövő karácsonykor.

Szóval a tál alját "meghintjük" 3-4 vöröshagyma kb. fél centisre vágott szeleteivel. Ezután ledobjuk a kést, és az ünnepi időszakban oly sokat megidézett Teremtő különböző kontextusokban történő ismételt felemlegetése közben folyóvíz alá tartjuk vérző ujjunkat. Beragasztott kézzel a hagymára helyezzük a kockára vágott 3 db sárgarépát, 2 db karalábét, 2 db zellert és 1 db almát.
Mielőtt ráhelyeznénk az előző este bepácolt két egész csirkét, lecseréljük a kötést ami időközben eléggé átvérzett, és mivel a só is bekerült alá, ezért baromira csíp.
Ezután egyenletesen elosztjuk a zsírt, majd az edényre a tetejét ráhelyezve betesszük az előmelegített sütőbe.
Ebben a pillanatban kikapjuk az előmelegítés közben sütőben felejtett tepsit. Ismét folyóvíz alá tesszük kezünket, csak most a forró tepsi miatt. Ezt csendben csináljuk, mert amikor a sütő bekapcsolásakor a feleségünk megkérdezte, hogy kivettünk-e mindent a sütőből, azt válaszoltuk hogy igen, szóval ezt a fájdalmat jobb most csendben tűrni...
Kb. másfél óra múlva, elkészül az ebéd. Arra figyeljünk, hogy amikor le akarjuk venni az edény tetejét, nehogy....Na mindegy. Igen, irány a fürdőszoba és a hidegvíz az égésre... gratulálok... jó étvágyat!

Beköszönés

Az alábbi két recepttel szeretnék köszönteni mindenkit, aki úgy gondolja, hogy a jövőben szán egy kis időt a blogom olvasgatására.
Azért csak az első két recept után írom a köszöntést, hogy mindenki láthassa mire számíthat, mert itt ez lesz, 0-24-ben!
Szóval aki az "apróbetűs tájékoztatás" után  is marad, annak jó szórakozást és jó étvágyat kívánok!

Na ezt edd szépen ha tudod szendvics (kattints a linkre a kép fölött)

Na ezt edd szépen ha tudod szendvics https://cookpad.com/hu/receptek/3879536-na-ezt-edd-szepen-ha-tudod-szendvics

Tőőő'tött káposzta "médium" (kattints a linkre a kép fölött)

Tőőő'tött káposzta "médium" https://cookpad.com/hu/receptek/3882681-toootott-kaposzta-medium