Oldalas, ahogyan " az egyik haverom szereti"

Van az úgy, hogy bizonyos szavak hallatán teljesen másra asszociálok, mint amire elvileg kellene... és itt most nem csak arra gondolok, amikor pl. a körte szó hallatán eszünkbe jut a gyümölcs és az izzó is, mert az mással is előfordul. De amikor a hírekből fél füllel elkapott "százhúsz oldalas jelentés" mondat  hallatán hirtelen százhúsz darab oldalas jut eszembe - ráadásul kenyér nélkül-, az azért kemény.
Valószínűleg ezt nagyabátyámtól örökölhettem, mert neki a körtéről, a gyümölcsön és az izzón kívül - vagy leginkább helyette - azonnal a cseppfolyós halmazállapotú változat ugrik be... előfordul, hogy naponta több is...😂. Vagyis hogy ne legyen sértődés, mondjunk inkább azt, hogy az egyik haveromnak...a cinkes sztorik úgyis mindig az "egyik haverunkkal' szoktak történni, nem pedig velünk...és pláne nem  a nagybátyánkkal...😂
Szóval ha már eszembe jutott az oldalas, akkor csináltam is belőle egy olyan durva ebédet, amiből az "egyik haverom" majdnem hányásig ette magát...

A sütés előtti nap, fél tasak sertéssült-, egy tasak oldalas fűszerkeverék és öt-hat gerezd fokhagyma felhasználásával alaposan befűszerezünk másfél- két kilogrammnyi oldalast.

Másnap Schobert Norbi legvadabb rémálmát beteljesítve, az oldalasokat ujjnyi vastag mangalica szalonna ágyra helyezve, római tálban kb. 180-200 fokon sütni kezdjük.

Amíg sül a hús, kiszaladunk a spájzba és két nagy fej hagymát apróra vágunk. A hagyma aprítás kiváló lehetőséget biztosít számunkra, hogy családunk szeme láttára, mégis feltűnés nélkül alaposan kisírjuk magunkat, miután a nagy kapkodásban spiccel úgy rúgtuk el a spájz küszöböt, mint Ronaldo a tizeneggyest.

Az apróra vágott vöröshagymát zsíron, kevés sóval puhára pároljuk, majd fűszerpaprikát hozzákeverve, az előre elkészített tört burgonyával alaposan összedolgozzuk.

Az időközben elkészült oldalasokat a hagymás burgonyával és párolt lilakáposztával tálaljuk.

Mivel ebéd közben sikerül a korábban már felavatott lábujjunkkal telibe verni az asztal lábát, ezért egyre üvegesedő tekintettel ismét vad hagymapuculásba kezdünk... nem baj, jó lesz a vacsorához...