Esküszöm soha nem értettem meg, hogy a rádiós kívánságműsorok betelefonáló hallgatói, a telefonálásra elköltött összegnek a töredékéből egyrészt miért nem vették meg inkább a teljes albumot, másrészt a műsorvezető azon kérdésére, hogy "kinek szeretnéd küldeni a következő számot", miért válaszolták szinte egytől egyig azt, hogy " há' én kű'deném mindenkinek aki szereti".
Aztán rájöttem! Ezzel a válasszal a telefonálónak nem kellett attól tartania, hogy esetleg sértődés lesz abból, hogy matt részegen adásba kerülve, véletlenül kihagy valakit, az egyébként a fülkében mellette álló, és hasonló mozgáskoordinációs-, és kommunikációs kihívásokkal küszködő haverjai közül. Ez volt a Jolly Joker, amivel nem lehetett mellé nyúlni! Pont mint a csirkepörkölttel! Bármikor előhúzhatod, mindig bejön... most is... mindenkinek aki szereti...
Mivel most bolti alapanyaggal dolgozom, nem pedig anyósom háznál nevelt, lovas rendőr méretű csirkéivel, amik a szabad tartásnak és a megfelelő tápláléknak köszönhetően, minden különösebb fűszerezés nélkül is tudnák hozni a tökéletes paprikás csirke ízélményt, ezért először némi sóval és őrölt borssal besegítünk a comboknak az ízesedésben.
Amíg a combok érlelődnek, három- négy apróra vágott fej vöröshagyma-, négy- öt gerezd fokhagyma-, 1 tv paprika-, 2-3 paradicsom és egy felkockázott sárgarépa újrahasznosításával pörkölt alapot készítünk. Az alapot sóval-, ételízesítővel-, őrölt borssal-, kevés bazsalikommal-, magyaros fűszerkeverékkel és pirospaprikával ízesítjük.
Ha az alap elkészült, a tűzhelyről félrehúzva hozzáadjuk a combokat, majd az egészet alaposan összeforgatjuk.
Miután sikeresen eloltottuk - és feltűnés nélkül kidobtuk - az előbbi művelet során kezünkben kékes sárga lángra kapó konyharuhát, alaposan átszellőztetjük a lakást, nehogy a feleségünk megneszeljen valamit az esetből.
Ezután - mivel új konyharuhát már nem merünk elővenni -, pólónkat a kezünkre tekerve visszahelyezzük az edényt a tűzhelyre és kevés édes fehér borral felöntve tovább főzzük. Kb. féltávnál laska gombát és 2-3 szem boróka bogyót adunk hozzá.
Miközben rotyog a pörkölt, többször is hangosan, nyomdafestéket nem tűrő stílusban próbáljuk kitalálni, hogy ki lehet az a hülye, aki miatt március közepén harapni lehet a füstöt az udvarunkon...
Tejföllel behabarjuk, majd miután elkészült, főtt tésztával és tejföllel tálaljuk
Ebéd után egy kellemes, a jóllakottságból és az önelégültségből fakadó derílium szerű állapotba kerülünk, ami csak akkor szakad egy csapásra félbe, amikor a feleségünk megkérdezi, hogy mikor szándékozunk végre kimenni és eloltani a másfél órával ezelőtt a kinti nagy kukába - elvileg észrevétlenül - kidobott és azóta is folyamatosan füstölgő konyharuhát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.