... ha azt mondják ugorj a kútba?!....megint?!
Mivel már nagyon régóta szerettem volna egy jó töltött dagadót készíteni, elhatároztam, hogy ha törik - ha szakad, beszerzek valahonnan eggyet! Örömmel jelentem: sikerült!!! Ez annyira mondjuk nem volt meglepő, mivel egyrészt a hentesnél simán lehetett venni, másrészt pedig általában ha elhatározok valamit, azt véghez is viszem… Ezt a tulajdonságomat feltehetően a nagybátyámtól örököltem, aki finoman szólva sem az a megalkuvó típus, ami már gyermekkorában is egyértelműen érződött rajta, mivel a kb. két és fél kilós fekete kandúr macskáját - a folyamatos szülői nyomás ellenére, vagy éppen azért is -, következetesen Enikőnek hívta.
Szóval sikerült egy jókora dagadót beszerezni és olyan ebédet készíteni, ami után még az egyik nagy gurman asztalos ismerősöm is megnyalná mind a 7 ujját…😂
Kezdetnek a dagadót kívül-belül jól befűszerezzük só-bors-delikát- kevés őrölt pirospaprika és némi őrölt kömény keverékével, majd egy éjszakára hűtőbe tesszük.
Másnap némi, kisebb kockára vágott mangalica szalonnát zsírjára sütünk, majd a visszamaradt zsírban egy nagy fej apróra vágott vöröshagymát megfonnyasztunk.
Ezt követően a hagymát-, a szalonna kockákat-, valamint tejben áztatott zsemlét- vagy kenyeret-, apróra vágott petrezselyemzöldet és 3-4 db felkockázott főtt tojást, a hús fűszerezésénél használt keverékkel megfűszerezve összekavarjuk és serpenyőben kicsit összepirítunk.
Miután annyit hűlt a töltelék, hogy nem égeti meg a kezünket -újra -, beleerőltetjük a dagadóba.
Pont úgy, ahogy nagybátyám próbálta „némi”, finoman szólva sem minőségi házipálinka elfogyasztását követően kiegyengetni a biciklije hátsó kerekében lévő nyolcast…páros lábbal a keréken ugrálva…
Az ötlet alapjába véve nem lett volna ugyan egyértelműen rossznak nevezhető, azonban mivel a földre helyezett kerék pereme nem „feküdt fel” kellőképpen precízen a „centírozáshoz”, ezért keresnie kellett valami olyan felületet, amin a perem felfekszik és a tengely sem tartja ki a kereket.
És itt jött képbe, az „ ó hogy rohadna meg az a …..” mondat mormogása közben az udvaron megpillantott kútgyűrű…
Az a tény, hogy ezalatt a kútgyűrű alatt kút is volt, egyáltalán nem tántorította el nagybátyámat attól, hogy elgondolását megvalósítsa. Egy gyors szemrevételezést követően azonnal rá is fektette a kereket a kút peremére, és a korábban már jól begyakorolt módon, a keréken páros lábbal ugrálva folytatta a „javítást”.
Az alumínium kerékpárfelni egyik előnye az acéllal szemben, hogy lényegesen könnyebb annál, ami viszont nem kompenzálja azt a tulajdonságát, hogy sokkal kevésbé tolerálja, ha egy kútgyűrű fölött egy 90 kilós ember páros lábbal ugrál rajta… Ez hamarosan nagybátyám számára is világossá vált, mert az egyik páros lábbal kivitelezett ugrást követően úgy tűnt el a kútgyűrűben, mint ha teleportált volna egy másik galaxisba…
Az, hogy nagybátyám zuhanás közben kb. két méter mélységben, a harmadik kútgyűrűnél hogy állt meg, és onnan milyen tecnikával mászott ki néhány perc alatt, leginkább ahhoz hasonlíthatott, amikor a mesében a kéményen át épp bemászó Mikulás alatt véletlenül begyújtanak a kandallóba… igaz, a sikeres megmenekülést követően a Mikulás szájából általában nem hangzik el, hogy „…hallod, ilyen gorsan még nem józanodtam ki b…meg!!!”
Szóval miután megtöltöttük és bevarrtuk a dagadót, kevés fűszeres vizet öntünk alá, és 180-200 C-os sütőben kb. 2-2 és fél óráig hőálló tálban vagy cserépedényben sütjük. Amikor kellőképpen átpuhult a hús, levesszük az edény tetejét, és a dagadót pár perc alatt pirosra sütjük. Hagymás törtkrumplival, és a sütés közben kifolyt töltelékkel tálaljuk.
Ugyan nagybátyám arra nem vállalkozott, hogy ismét " a kútba ugordva" felhozza a kereket, de ma is meggyőződéssel állítja: "szimpla anyagfáradás történt, a régi Csepel kerék tuti kibírta volna!"😂
