Már kb. 3-4 hete folyamatosan kacsacombot szerettem volna készíteni, de eddig mindig közbejött valami. Most azonban végre sikerült a kacsa sütés és esküszöm nagyon eltaláltam...legalább úgy, mint unokatesómat a homokozó lapátból “kilőtt” kaviccsal...csak a kacsa mondjuk nem sírt…
Kezdjük onnan, hogy gyerekkoromban Nagyrábén egy saroktelken laktunk, aminek a bennünket telente újra és újra kísértő, iszonyatos hosszúságú hólapátolásra váró utcafrontja ellenére is volt egy olyan pozitív tulajdonsága, hogy a hátsó udvaron lévő sóder csomóról végig lehetett követni a házunk “körül” elhaladó gyalogos- és kerékpáros forgalmat.
Az egyik nap észrevettem, hogy a tőlünk két házra lakó unokatesóm elindult a boltba. Ezt onnan tudtam, hogy a keresztanyám zöld ruszki biciklije - amit uncsitesóm ekkor még csak állva tudott hajtani - a korabeli trendeknek megfelelően annyira nyikorgott, hogy két-három utcával távolabbról is simán lehetett követni merre járunk éppen vele. A 90-es években nálunk ez volt a nyomkövető technológia egyik csúcsa. A másik pedig a “na azonnal takarodjatok innen hazafelé büdös kölykök, mert szólok anyátoknak, hogy ti ilyenkor még erre csavarogtok”. Ez főleg a hazavezető út legrövidebb időn belüli leggyorsabb megtételét volt hivatott szolgálni.
Szóval elhatároztam, hogy a sódercsomó által kínált lehetőségeket kihasználva “rálövök” az uncsira egy riasztót.
Mivel a tollaslabda ütővel elütött éretlen zöld szilvával való “célba lövés” már nem volt számomra kihívás, - másfelől pedig mivel apu figyelmeztetett, hogy ha mégegyszer meglátja, hogy leszedegetem a zöld szilvát a fákról, akkor úgy elver mint jég a határt-, úgy döntöttem, hogy a homokozó lapátból és a sódercsomóról származó folyami kavicsból álló fegyvert választom a feladathoz.
Mire a sarkon befordult a “célszemély”, már meg is volt a tökéletes röppályája terve…
Ééés ……….!!!
Szokták mondani, hogy minden mesterlövésznek volt “A LÖVÉSE”..., nos nekem ez volt az…
Az állva biciklizés következtében folyamatos fel-le mozgásban levő - és így azért jóval nehezebb célpontnak számító - unokatestvérem és a műanyag homokozó lapátból kirepülő folyami kavics szinte egy időben tűntek el a kerítés melletti járdával párhuzamosan elhelyezkedő tyúkól épülete mögött...
Az akció sikerességéhez azonban kétség sem férhetett, mivel az első “koppanást” követő meglehetősen nagy csörömpölés is megerősítette a találat tényét.
Örömömet némileg beárnyékolta ugyan a járda melletti árokban a keresztanyám biciklijével takarózó unokatestvérem egyre erősödő sírása, aki ebben a pillanatban feltehetően még nemigen tudott velem együtt örülni ennek a fantasztikus találatnak…
Ja...hogy a kacsa?!?!?! Tényleg 😁
Az csak annyi, hogy a beírdalt combokat só-, bors-, delikát-, őrölt pirospaprika-, fokhagyma granulátum keverékével jól befűszerezzük és hűtőben egy éjszakára állni hagyjuk.
Másnap a combok mindkét oldalát forró zsírban pár percig elősütjük, majd a visszamaradt zsírt felhasználva, 6-7 gerezd fokhagymával együtt sütőben, lefóliázva sütjük kb. másfél órát. Ha kész, a már máskor is jól bevált hagymás tört burgonyával és lilakáposztával tálaljuk.
