Nos, ma sikerült reggelire egy olyan brutális szendvicset összedobnom, hogy nem csak az ebéd maradt ki, de jelen állás szerint még a vacsora is kérdéses...😁 Ha megfogtad, egyszerűen nem tudod elengedni…Nem úgy, mint amikor kb. ötödikes koromban a legjobb haverommal Nagyrábén először vettünk hamburgert... elvitelre...elvitelre!!!... miért?!?!?!

Szóval amikor eljött a pillanat, hogy Nagyrábén is lehetett hamburgert vásárolni, az egyik legjobb gyerekkori haverommal, akit az egyszerűség kedvéért nevezzük Iminek - meg amúgy azért is mert tényleg így hívták-,  elhatároztuk, hogy a húsvéti locsolásból visszamaradt aprót eldurrantjuk egy hambira, de nem helyben fogyasztásra, hanem elvitelre kérjük és majd megesszük a focipályán a fűben. Ezt egyfelől az indokolta, hogy mivel a focipálya a falu másik végén volt, így az úton bárki láthatta, hogy mi akkora vagányok vagyunk, hogy  az elsők között vettünk hamburgert, másfelől pedig az, hogy eléggé féltünk attól, hogy a szintén ott tartózkodó nyolcadikosok beleverik a fejünket a kajánkba.

Mivel akkoriban a pálya mellett elhaladó földút nem volt teljesen EU szabvány, ezért a hatalmas lyukak között kitaposott nyomon csak egymás után tudtunk haladni, amiben nem igazán segített, hogy az egyik kezünkben egy alufóliába csomagolt, eléggé meleg hamburger van. Ennek ellenére - a hambi ízét már szinte a szánkban érezve - haladtunk a kb. már csak 20 méterre lévő bejárat felé.

Na...itt vett érdekes fordulatot a sztori…

Ugyanis a célt megpillantva Imi barátom némileg dekoncentrálttá vált, ami miatt az egyik hatalmas lyukba bele hajtva úgy repült át a kormány fölött, mindkét kezével a még nála is kicsit gyorsabban repülő hamburgere után kapkodva - arcán a megízlelhetetlen finom falat elvesztése és a közelgő landolás minden bizonnyal fájdalmas következményeinek minden keserűségével -, hogy a legdurvább netes videók között sem találtam azóta sem még csak hasonlót sem. A földet érés következtében fellépő kisebb- nagyobb felületi hámsérüléseknél csak az volt fájdalmasabb, hogy az Imi orra előtt megálló, teljesen szétnyílt alufóliában a két fél bucin, illetve a salátalevelen kívül semmi sem maradt.

Mivel “jó barát voltam”, ezért a saját hamburgerem - röhögéstől fuldokolva történő elfogyasztása közben - folyamatosan tájékoztattam arról, hogy mikor milyen ízeket kellene éreznie a világ legdrágább és legfájdalmasabb, salátalevéllel töltött “hamburgerében”...😂

Szóval a magvas zsemlét kettévágva kevés olívaolajon megpirítjuk, megkenjük majonézzel-, hamburger szósszal-, esetleg barbecue szósszal.

Ezután néhány szelet füstölt tarját és bacont hirtelen kisütünk, majd a visszamaradt zsírban magyaros fűszerkeveréket hozzáadva friss csiperke gombát fonnyasztunk.

A szószokkal megkent cipóba a tarját-, bacont-, lilahagymát-, gombát-, lapka sajtot és az eddigre már rengeteg ízt tartalmazó zsiradékban sütött tükörtojást egymásra halmozzuk.

Mire mindannyiunk emeletes szendvicse elkészült, körülbelül annyira vert le a víz, mint amikor a nyolcadikos ballagásom után édesanyám a Nike márkaboltban, a “Jó napot kívánok, egy ilyen NIKÉS pólót szeretnék a gyereknek” mondattal intézte el, hogy soha többet ne menjek még csak a bolt környékére sem...mondjuk szerintem még így is jobban jártam mint unokatesómék, akiket nagynéném a nyíregyházi McDonald'sban szeretett volna megajándékozni két “BIG MAKK- kal”….😂