Vettem egy római tálat...Jobban végiggondolva abban mondjuk nem teljesen vagyok biztos, hogy a Colosseum talajának, gladiátorok vére áztatta agyagából készült, mivel 4990 Ft volt az Auchanban, de egy próbát megért és NAGYON BEJÖTT!!!
A római tál ellenére a recept eléggé magyarosra sikeredett, mert egy vasárnapi húsleves alapanyagain két hatalmas csírke foglalt helyet, nyakon öntve egy kisebb falusi kutya súlyának megfelelő sertés zsírral. Nem egy tipikus ünnep utáni gyomorkímélő étel, de a fokozatosság elvét követve lassan kell lejönni a szerről...vagy sehogy...úgy legalább nem lesz gond jövő karácsonykor.
Szóval a tál alját "meghintjük" 3-4 vöröshagyma kb. fél centisre vágott szeleteivel. Ezután ledobjuk a kést, és az ünnepi időszakban oly sokat megidézett Teremtő különböző kontextusokban történő ismételt felemlegetése közben folyóvíz alá tartjuk vérző ujjunkat. Beragasztott kézzel a hagymára helyezzük a kockára vágott 3 db sárgarépát, 2 db karalábét, 2 db zellert és 1 db almát.
Mielőtt ráhelyeznénk az előző este bepácolt két egész csirkét, lecseréljük a kötést ami időközben eléggé átvérzett, és mivel a só is bekerült alá, ezért baromira csíp.
Ezután egyenletesen elosztjuk a zsírt, majd az edényre a tetejét ráhelyezve betesszük az előmelegített sütőbe.
Ebben a pillanatban kikapjuk az előmelegítés közben sütőben felejtett tepsit. Ismét folyóvíz alá tesszük kezünket, csak most a forró tepsi miatt. Ezt csendben csináljuk, mert amikor a sütő bekapcsolásakor a feleségünk megkérdezte, hogy kivettünk-e mindent a sütőből, azt válaszoltuk hogy igen, szóval ezt a fájdalmat jobb most csendben tűrni...
Kb. másfél óra múlva, elkészül az ebéd. Arra figyeljünk, hogy amikor le akarjuk venni az edény tetejét, nehogy....Na mindegy. Igen, irány a fürdőszoba és a hidegvíz az égésre... gratulálok... jó étvágyat!
